A férje idegesen hagyja abba a dohányzást, Orvos válaszol - Protexin

A vendég Az út, amely alig tartott tovább ötnegyed óránál, még reálisan kurta idejénél is kurtábbnak érződött: a löncshöz hozzá se bírt nyúlni, csak a bort kortyolta csillapíthatatlan szomjúsággal. Mikor a táblán megjelent a felirat, amely arra kérte a repülőgép utasait, hagyják abba a dohányzást, és kapcsolják be biztonsági öveiket, alig tudta megrögzíteni az övét, úgy reszketett a keze.

Anna sírását még őrizte az idegrendszere. Még csak nem is célzott rá otthon, miért szánta rá magát egyszer csak erre az útra, méghozzá úgy, hogy nem hozza magával sem őt, sem a gyerekeket, de ismerte Annát, tudta, mint annyi mindent, ezt is kitalálta róla már, sejti, mit tervez, sőt lehet, hamarabb tisztában volt vele, mint ő, a férje, legfeljebb nem beszélt róla, ahogy egy elkerülhetetlen, várható tragikus eseményről egy idő múltán már nem is tárgyalnak az érintettek, hanem várják, hogy bekövetkezzék, s végre elkezdhessenek gyógyulni és feledni.

Az eukaliptusz dohányzásának megállítása

Mikor először jött rá mellette ez a leginkább légszomjhoz hasonlító állapot, amelyet az emigránsok mind ismertek a maguk válságaiból, ami arra bírta, hogy cége érdeklődésére: volna-e kedve egy időre elhagyni Rómát és hamburgi részlegükben folytatni a munkáját, azonnal igennel feleljen, Anna még örült is.

Úgy képzelte, a klíma nyomasztja otthon, Hamburgot talán jobban elviseli majd. Róma éghajlata sok idegenre hat rosszul, nem csak bágyaszt, ideges feszültséget, depressziót is a férje idegesen hagyja abba a dohányzást a hajdani mocsarak helyén keletkezett város, ahonnan nincs mindig alkalmuk kimenekülni a tengerhez.

Hamburgban valóban jól érezte magát eleinte, friss lett megint, érdeklődő, majdnem vidám, csak ott meg sokat esett az eső, egy idő múlva a folytonos nedvesség deprimálta, panaszkodott, reumás lesz itt.

Nem is szeretett kimozdulni az otthonukból, amelyet, bárhol laktak, Rómában, az olasz vidéken vagy külföldön, mindenütt egyformán kellett berendeznie Annának, az ő madaras-virágos szőtteseivel, csergéivel, mázos csuprokkal, tányérokkal, egy könyvtárnyi magyar könyvvel, és asztalán mindig ott kellett állnia a magnetofonnak, amelyet Anna számtalanszor elindított napjában, hallgatta a rá beszélt szöveget, a primitív magyar nyelvleckéket, amelyek napi anyagát ő mondta szalagra, hogy a gyerekek és az asszony megszokják a hazai beszédet, megtanulják, hogy kell kiejteni a szavakat, a neveket, s hibátlanul meg tudják majd szólítani az otthoniakat, ha találkoznak.

Orvos válaszol

A lemezjátszónak az ágy mellett volt a helye. Annát a a dohányzásról való leszokás valódi dallamok a gyarmati népek zenéjére emlékeztették, s mindig meglepte, ha lefordította neki, mit dalol az énekes, milyen, alapjában véve követhetetlen mondatokat, mintha egy-egy dal nem is volna más, csak értelem nélküli bájoló szöveg, s valaki a szenvedély vagy a keserűség olyan fokán nótáznék, ahol az indulat már elemeire robbantotta az összefüggéseket.

Nagyobbik lányuk Rómában született, a kicsi már Hamburgban, óvodába Stockholmban kerültek, mert egy idő múlva már ott dolgozott. Éppoly szívesen elhagyta Hamburgot is, ahogy Rómát, úgy érezte, ha még egyszer meg kell látnia Lessinget szobortalapzatán, ordítani fog, vagy bever egy kirakatot a Gänsemarkton.

Ilyesmiről nem lehetett beszélni sem idegorvosnak, sem Annának, ez olyan őrültség volt, amit önmagában kellett elintéznie. Lessing éppúgy Pápa tanár úr volt, ahogy Róma, Pápa tanár úr, akit, amíg elébe járt, folyton kinevetett, akinek egyszer égő gyufásdobozt dugott a kabátzsebébe, akit utált, mert Róma hajdani királyainak felsorolásával kínozta, s ő valakit mindig kifelejtett közülük, ilyenkor irgalmatlanul becsukta őt, és dupla adag memoritert rótt rá büntetésül.

A tanáriban, ahová annyiszor lezavarta, hozzon fel neki valamit, mert olyan feledékeny volt, mint egy vicclapbeli professzor, a Pápa tanár úr helye mögötti falrészen Lessing képe lógott. Tóth Miska megesküdött, ha leérettségiznek, egy éjjel beszökik az iskolába, és leragasztja azt a parókás barmot egy pucér nő képével, hadd éljen már Pápa tanár úr is némi szexuális életet.

Stockholm eleinte elbűvölte. Májusban költöztek át, kivételesen fényes hetekkel fogadta őket Svédország. Anna boldogan rakosgatott, az új lakásban újra csak felépítette kettőjük külön világát, a lemezjátszós, szőtteses, magyar könyves otthont, s hogy őt magát is emlékeztesse valami Itáliára és a maga szülői házára, odatette Bartók képe mellé a saját háziistenkéjét, az egyetlen darab kék kőből faragott, síró A férje idegesen hagyja abba a dohányzást.

leszokni a dohányzásról nem jobb

Anna sokáig hitte Stockholmban, hogy végre minden rendbe jön, pedig ő aztán nehezen bírta a skandináv telet, amelyet másnak képzelt a magazinok képei után, villogó fehérnek, s megdöbbentette, mennyi benne a fekete, a hó villogását is lebíró sötét. Az ég olyan alacsony volt, mintha meglazultak volna az eresztékei, úgy érezte, csak egy perc, s aláhanyatlik, nem kemény zuhanással, mint a kövek, a lelőtt madarak, hanem a kelmék irgalmatlan, súlytalan erejével és rugalmasságával, hogy elfojtsa a lélegzetüket.

Ám Pápa tanár úr ide is utánuk ment. A vendég megint csak nem mondta ki a nevét Anna előtt, a többi emigránsnak sem említette, akikkel pedig gyakran találkozott, mikor asszonyok nélkül, csak maguk emlékezgettek erre-arra, s idézték az elhagyott hazát, melles kötényben a tűzhely mellett, kezükben magyar szakácskönyv, előttük bugyborgó lábasok, sikerül-e az idegen föld nyersanyagaiból idebűvölni valami régi ízt. Pápa tanár úr mindig a heilbronni békéről magyarázott Stockholmban, mint azon az órán, mikor a gimnáziumban kimondta Oxenstierna nevét, és Tóth Miska felnyerített, ő meg vele röhögött, mert ellenállhatatlan volt, hogy egy államférfit úgy hívjanak valahogy, hogy Ökörhomloki.

Pápa tanár úr előbb Tóth Miskának, aztán neki adott egy indulat nélküli, óriási pofont. Mindennap elment Oxenstierna szobra előtt, ha el akart jutni cége laboratóriumába, bárhonnan is próbálta megközelíteni, valamelyik oldalról mindenképpen érintenie vagy legalább látnia kellett a palotát.

Ha elfordította a fejét, nem segített, Oxenstierna ilyenkor belül látszott a gondolatai között, és szobor volt, de önmaga is, meg Pápa tanár úr, meg Tóth Miska.

Miért kezet a dohányzás után?

Egy idő múlva úgy találta, elviselhetetlen a svéd klíma, megfojtják a téli fekete hónapok. Anna hallgatta a magnetofont, a gyerekek az olaszba magyar, német és svéd szavakat kevertek, beceneveik aszerint változtak, mikor, hol és kikkel érintkeztek.

Anna szülei egyszer se jöttek el meglátogatni őket, Anna nem is erőltette. A csalódás, mely apját-anyját olyan irtózatos jelenetre ingerelte, mikor bejelentette, mégis hozzámegy az ismeretlen magyarhoz, ha a gyerekek születésével át is hangolódott valami kedvetlen belenyugvássá, nem hozott végleges kibékülést.

Orvos válaszol - Protexin

Mikor a férfi egyszer csak Japánt javasolta, mint várható következő állomáshelyet, Anna úgy kitört, hogy férje megszégyellte magát. Egyebet se kapott ettől az asszonytól, csak jóságot és örömet, hát mivel fizet érte? Megőrjítik a gyerekeket ezzel az örökös bolyongással — panaszolta Anna —, hogy neveli fel őket, hogy teremtsen végleges otthont, ha a lakás mindig változik.

Magát marasztalta el szegény, hogyan lehet leszokni a kenu dohányzásról nem lehet elég a férjének, nem elég szép, nem elég művelt, nem elég izgalmas. Nézte lehajtott fejét a férje idegesen hagyja abba a dohányzást összetartozás, a tehetetlen szeretet szánalmával, mert szerette Annát, és ugyan hogy is ne lett volna elég neki.

Másról volt szó, valami egyszerűbbről és veszedelmesebbről.

Jegyzetfüzet:

Bárcsak nő tenné ilyen nyugtalanná, mennyivel jobb lett hagyja abba az elektronikus cigaretta-értékelések használatát ennek az asszonynak, küzdhetne az ébredő, új szerelem ellen, vagy megvárhatná, míg az a másik eltűnik az életükből. De hogy győzze le az emlékeit, a régi házat, ahol felnőtt, a testvéreit, a barátját, azokat a tanúkat, akik nyakában, mint a romantikus mesékben, ott a fél pénz, melynek ikre az ő nyakában lóg egy láthatatlan láncon, egyetlen ismertetőjele és igazolásaként.

Anna akkor kezdett eljárni konzultálni más emigránsok feleségeihez, akik úgy beszéltek egymással a férjeiket pusztító honvágyról, mint az ápolónők a férje idegesen hagyja abba a dohányzást ügyelet idején a súlyos betegek különszobái folyosóján. Megtette a kedvéért, nem ment Japánba, visszatértek Rómába, Pápa tanár úr a Capitoliumon nézett rájuk, a farkasketrecből, farkas volt Pápa tanár úr, a szeme sárga, reménytelen. A vendég úgy képzelte, nikotinos bajusza van, és csak jár és jár, mert képtelen csengetésig békén megülni a katedrán.

Az elhagyott haza oldotta fel súlyos depresszióját. A hazulról jött levelek közül egyben végre valami olyan állt, ami felrázta: Edit testvére bejelentette az érkezését. Hogy otthon más a légkör, mint amiből eljött, sok apró jel igazolta.

Kerimának rendszeresen küldött pénzt anélkül, hogy valaki is azt hitte volna az öregasszonyról, külföldi ügynök, csomagjai rendben megérkeztek, levelei közül egy sem veszett el, még a divatlapok sem, amelyeket Anna Csininek járatott. Edit a férjével érkezett, s vendégül látásuk és az igény, hogy megmutassa nekik, mire vitte, felpezsdítette, visszaadta régi jókedvét. Editék felejthetetlen heteket töltöttek náluk, és ajándékokkal megrakodva távoztak.

Következő évben Gábor bátyja jött ki hozzájuk, az a férje idegesen hagyja abba a dohányzást a feleségével, a boldog hetek megismétlődtek. Anna kivirult a sok elismeréstől, amelyet főzési és nyelvtudománya kapott, mert Anna már elsajátította a magyar konyhaművészet nem egy fogását, és törte is a nyelvet, megható-mulatságosan. Az utolsó években nem a férje idegesen hagyja abba a dohányzást olyan időszak, amelyben ne lett volna hazai látogatójuk, csaknem állandóan lakott náluk szállóvendég.

Anna nem bánta, sőt. Úgy érezte, ha valaki onnan messziről jön hozzájuk, férje légszomja enyhül, rövidebb-hosszabb időre el is múlik, mintha az a tény, hogy bármikor bárki megérkezhetik a régi hazából, valami áttételes módon bekapcsolná a férjét az elhagyott ország életébe, amelynek folyóiratait, lapjait járatta, s hírszolgálatába is bele-belehallgatott.

Hogy min és miért omlott össze megint minden, nem tudta megmondani az orvosának. Sem oka, sem előzménye nem volt, egyszer leszokni a légzés hiányától bekövetkezett. A férje idegesen hagyja abba a dohányzást a szobájában, előtte a részlege előző napi vizsgálati eredménye, és hirtelen úgy érezte, nem bírja tovább.

Ott akar élni megint a régi házban, magyarul akar beszélni mindenkivel és állandóan, azt akarja, hogy a két gyerek otthoni iskolába járjon, és osztályzatot adjanak nekik a Toldi-ból. De legfőképpen, legfőképpen vissza akarja kapni a családját, azt az igazit, amelybe tartozik, azokat, akik átkozták, fenyegették, siratták, mikor megtudták, hogy elhagyja őket, akikkel együtt nőtt fel és együtt akar meghalni, és akik mindazt tudják róla, amit senki, amit maga Anna sem.

Úgy megrémült a felismeréstől, hogy nem mert volánhoz ülni, otthagyta a kocsiját a parkolóhelyen, hazagyalogolt. Anna nem várta még, otthon se volt, a két kislányt sétáltatta, ő mászkált fel s alá a lakásban, bejárta, mint egy tűzszerész, a helyiségeket, mintha a terepet szemlélné, amelyet fel akar robbantani.

Tűnődött, szóljon-e Annának már most, hogy másnap felmegy a követségre, megkérdezi, mik a feltételei a repatriálásnak, vagy csak később mondja el.

hogy Pavel leszokni a dohányzásról dohányzásról való leszokás vörös foltok jelentek meg

Estére higgadtabb lett, úgy határozott, vár még a bejelentéssel. Mielőtt még beszélne Annával, hazamegy, méghozzá egyedül, hogy ne befolyásolja senki, s megtárgyalja a testvéreivel, főleg Miskával, hogyan bonyolítsák le a visszatérést. Mikor végre közölte vele, hová készül, Anna nem próbálta meg se lebeszélni, se visszatartani, nem igyekezett meggyőzni arról, hogy értelmetlen vagy még tán veszedelmes is odautaznia, csak reménytelenül, tehetetlenül elkezdett sírni.

Nem integettek, csak bámultak utána, ahogy távolodott, ő meg időnként visszanézett rájuk, s azon tűnődött, ugyan találkozik-e velük még az életben. Ott álltak mind a régi otthon kapujában, Edit, Edit férje, Géza, Gábor, Csini, Gábor felesége, és Kerima, ő meg, amikor már eljutott az utca közepéig, s visszatekintve látta, hogy még mindig ott vannak és nézik őt, elkezdett rohanni, hogy véget vessen már annak a múlni nem akaró percnek, ne nyiszálja, messe már végre el, ami ehhez a házhoz és ezekhez az emberekhez köti.

Rohant, csodálkozott, milyen gyorsan halad, a teli hátizsákot meg sem érzi. Az éjszaka úgy érezte magát, mint akit megmérgeztek. Milyen kegyetlenek voltak hozzá, milyen gyilkosok! Gábor, ahogy azt az avas Tompát idézte, Tompa locsogását valami a férje idegesen hagyja abba a dohányzást, Edit, aki kitűnően zongorázott, csak mindig a férje idegesen hagyja abba a dohányzást alulinak érezte, ha parasztnótát játszik, s aki most fél kézzel valami népdalt billegetett.

Elindultam szép hazámból… — s vissza-visszapillantott rá, fáj-e, míg hallja. Nem fájt. Röhögött Editen, majd megfúlt, úgy röhögött. Ne játsszanak itt vele, láthatják, hogy se fenyegetés, se kérés nem használ, részéről olaj, és ha a többiek itt maradnak, az az ő dolguk, neki elég volt, ő nem akar itt élni.

Mintha bizony a jelenlétével garantálni tudná, hogy Kerima nem lesz reumás vagy nem kap rákot. Örüljön, hogy eggyel kevesebbet kell ellátnia, van dolga úgyis elég.

Edit férje, Géza, szimplán csak félt, azt számítgatta, mi az istent csinálnak, ha előszedik majd őket amiatt, hogy elmegy. Csini, Gábor felesége, a terhes asszonyok totális közönyével hallgatott.

Csininek mindegy volt, leég-e körötte a város, megy-e a sógora, marad-e, ide-oda rakta a babakelengyéjét, és elgondolkozva a hasát szemlélte. Az volt az érzése, Csini nem tudja, mikor, ki és miért lövöldözik az utcán, hogy mi volt mindennek az előzménye, mi lehet a következménye, s hogy akik lenn a Vérmezőn ágyúk mellett hasalnak, magyar vagy orosz katonák. Induláskor azért valamennyien lekísérték a kapuig.

LiveInternetLiveInternet

Géza ment előre, s kilesett, jár-e valaki az utcán, vagy látható-e a házmester, mert okosabb lesz majd úgy tenni, nem is tudtak a távozásáról, akkor talán mégsem hoz rájuk veszedelmet. Tóth Miska a Mária téren várt rá, ott volt a gyülekező, mihelyt kibukkant a homályból, összeszorult a szíve, mert tüstént észrevette, hogy Tóth Miskán nincs hátizsák, nincs a kezében se semmi, és megérezte, barátja meggondolta magát, nem megy el vele. Valóban csak búcsúzni akart. Ingerült faggatására csak makogott valamit, hogy mást határozott.

Nem tudja, miért, fogalma sincs, de úgy érzi, nem tud elmenni.

dohányzom, de nem feladom az ivást

Pedig már össze is pakolt, aztán megint csak ki. Nincs rá racionális magyarázat. Lehet, hogy gyáva vagyok — mondta Tóth Miska. Kerimán a nyári hőség ellen olasz vászonkalap volt.

LESZOKNÁL? - 12 ÉRV A DOHÁNYZÁS ELLEN ✔ [ TOP 5 ] MAGYAR

Edit is azt a kosztümöt viselte, amit Annával ők választottak neki. Géza korán őszült haját zilálta a szél. Csini legkisebb gyerekét tartotta a karján, annak csepp kezével integetett felé. Gézánál játék volt, a kisgyerek trombitája, üdvözlésképpen a szájához emelte, belefújt. Nem hallotta a hangot, túl nagy volt a zaj a kifutópályán. Miska vonásait nem tudta kivenni, mert elfutotta a könny a szemét, inkább csak érezte, hogy soványabb lett, mint volt a múlt karácsonykor. Mikor lelépett a gépről s elindult a vámhoz, az első pillanatokban azt képzelte, nem fog sikerülni eljutnia odáig, nem bírja el a lába az izgalomtól.

Megint felpillantott, most már Kerima is megmoccant, mutatta unszoló mozdulatával, hogy siessen.

Kiemelt témák

Összeszedte magát, beszívta a levegőt. Repülőtérszag volt, mint a világ bármely légikikötőjében, groteszk volt az érzés, hogy itt más a levegő, mások a távolról a nyári szélben odaintő fagallyak. Ha nincs Csini legkisebb gyereke, elromlott volna a viszontlátás. A másfél éves kisfiúnak köszönhette, hogy a találkozás nem fúlt utóbb szégyellni való érzelmi kitörésbe.

Lásd még