Abbahagytam a dohányzást, de megfojtam

Orvos válaszol összes kérdés: összes

A lyukas lavórokban már színültig telt az este, és a trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak a gyertyaszemű kandúrok. Együgyű Zahariás egy holdsárga esernyő alatt lakott, ott, abbahagytam a dohányzást a mindenféle kondenzesdobozok abbahagytam a dohányzást a felaprított magzatok patakjai egymásba zokognak, s a sok fűszertelen bádog széles hullámokban hömpölyög a grund tégladokkjai között.

Ó, Zahariás fűszerkereskedésének partján csak egyetlen fa ácsorgott öngyilkosok cingár kötélmaradékaival s kezek csokraival a lombjai között. S amikor az estében felhúzta a redőnyöket, a kerítések hézagai megvilágosodtak, s a külvárosok csapszékeiből meg a nagy körutak kis bordélyfalvaiból, meg a templomárkádok kolduspadjaiból meg a tengermagas gyárkémények alól jöttek zsákba varrt gyermekeikkel, luftballonkönnyű gyomrukkal és mákszemnyi szívükkel a szegények.

Amint óvatosan átléptek, a hasadékokon látni lehetett; némelyik egyszerű villanykörtét hord csak a szíve helyén, s az bizony olyan keservesen világított, mint a kiégett lámpácskák az éjfélutános lépcsőházakban vagy az elhagyott klozetteken. S aztán jöttek egyenkint és jöttek párosával, és szótlanul letelepedtek a partokon.

Fönt egy kis homokbuckon a holdfényű esernyő alatt ült Együgyű Zahariás, a Megváltó. A közeli bérpalotából tizenkettőkor szokta kihajítani a vörös hajú bankár az utolsó pléhdobozokat, és akkor beforradtak a kerítések hasadékai, és tolvajok és rendőrkémek és gyilkosok meg alkoholisták már mind ott ültek mozdulatlan.

Ezt már tolmács nélkül is megérté a kecskész. Az angol kivette az oldalzsebéből az öt Napoleont s odanyújtá a ficzkónak. Az az egyik markát tartotta az aranynak, a másikkal vakarta a fejét a hegyes kalapja alatt.

Együgyű Zahariás akkor így abbahagytam a dohányzást hozzájuk: - Mióta magatok közé fogadtatok, csak szegényedni látlak benneteket. Asszonyaitok számlálatlan bevarrt zsákot hordanak partjaimhoz, látom, melletekben már mákszemnyire zsugorodtak a lámpások, s a gyomrotokban látom az agyagból gyúrt kenyereket. S látom, hogy még azok is meg vannak számozva, és felváltva cipelitek őket. Néha már megálltok a templomok előtt, és hinni próbáltok a túlvilági örömökben, és hinni próbáltok, hogy talán mégis szénának születtünk az aranycsinálók ülepe alá.

Én csak egy egyszerű csavargó vagyok, de mondom nektek, mielőtt szomorúságaim és örömeim vízzé válnának bennetek, hogy ti olyankor összecserélitek a világosságot de megfojtam a kenyeret termő napot a kivattázott üleppel. Szavak ízét megelégeltem, ideje, hogy széttörjem közöttünk a prédikációk hazug hidait és erotikus ligeteit.

Cselekedni akarok értetek! Így szólt Zahariás, s felemelkedett, vékony lábszárain macskabőrökkel és tenyérnyi mellén zsákhordók rongyaival. Feje sárga volt, mint a csurgatott méz, karjai üveget folytak a levegő hálójában, szája egyetlen zöld sikátor volt.

Orvos válaszol összes kérdés: összes

S amint megindult a törmelékrakások hajszálnyi gerincén, körülötte a kétoldalt morajló tömeggel úgy tetszett, mint egy holdkóros kötéltáncos. A tömeg eléje, mögéje morajlott, s felmutatta abbahagytam a dohányzást legsoványabbakat és abbahagytam a dohányzást maga közül.

Így értek a kapuhoz, s ekkor egy alig méternyi, soványka tehén bégetett vágtatva feléjük az utca végiből. Mögötte kis emberke futott furkósbottal és az elszakadt madzaggal, amelynek egyik vége a csuklójához volt kötözve, mint a nagyvárosi detektíveknek a bilincs. Zahariás nevetett, hármat köpött a tehén elé, s az keserves bőgéssel eléje alázatosodott. Zahariás felült a méternyi tehénre, s a két lábára ágaskodó bégető állaton belevágtatott az éjjelbe. Már másfél napja vágtattak, s a tehén akkor mondta: - Amiért nem rugdostad össze a szügyemet, mint akiket idáig meglovagoltam, tudd meg, hogy jó falusi szalonna van az szeretni fogsz hagyni a füstöt? felemen, köhögés mellkasi fájdalom másikon pedig zamatos kenyér van.

Persze rettenetesen szerencsétlen vagyok, amióta hirtelen elnyomtam az utolsó szálat, amiről nem tudtam, hogy ő az utolsó és még csak el sem köszöntem tőle ne röhögjetek!! Tudom, hgy rég kiürült a mikotin a szervezetemből, mert az kiürül, ha jól emlékszem talán nap alatt ha nem jól, javítsatok kide hát abbahagytam a dohányzást mégis csak van, hogy bizonyos cselekvés sorozatoknál jön az ösztönös gondolat: na végre,  akkor most rágyújtunk. És akkor beugrik, hogy ja nem gyújtunk rá És abban a pillanatban én leszek a világ legszerencsétlenebb embere, akitől elvettek valamit, ami nélkül úgy érzi, hgy nem tud élni.

De megfojtam Zahariás így szólt a tehénhez: - Te tehén, te együgyű tehén, hét éve már, hogy falat nem volt a számban. Amióta megmosdattam szemeimet a városok szomorúságában, a levegő és az este az én táplálékom. Én most a vörös bankárok közt is a legvörösebb hajúhoz akarok eljutni, hogy beszéljek vele a világ sorsáról. A vékonyka tehén akkor így szólott urához: - Rántsd meg, uram, a farkamat, hogy irányt változtassunk, mert bizony a legvörösebb bankár a tenger irányában lakik, s onnan is egy kiáltásnyira.

A FEKETE ISTEN.

Zahariás megrántotta a tehénke farkát, s akkor egyszeriben sápadt tűz hullott ki a tehénke farka alól, s ők egy pillanatra eligazodhattak a beláthatatlan éjjelben. S a harmadik este egy hatalmas város abbahagytam a dohányzást értek, s csak látták, a házak tetői le voltak görbítve, hogy a felhők szépen elkormányozhassanak, s a tornyok elásottan dideregtek az utcákban.

Akkor a tehénke leszállott az egyik legcsöndesebb utcába, s az bizony gumiból volt, s a járdákon elektromos szőnyegeken karosszékek futottak kövér urakkal és csupa száznyolcvan centiméteres rendőrökkel.

A kertes házak falaiból pedig ezüst gyertyatartók világítottak, s az egész úgy nézett ki, mint egy csöndes, egyenlő hőmérsékleten tartott de megfojtam. Akkor a tehénke egyet rittyentett, s menten száznyolcvan centiméteres rendőrré változott, s föl és alá kezdett sétálni az egyik legvilágosabb palota előtt, és egészen úgy tett, mintha nem is tehénhúsból lett volna, s mintha a másik nyolcvan társával a palota kapuját kellene őriznie.

abbahagytam a dohányzást, de megfojtam

Zahariás pedig belépett a kapun, s amint az ócska és bűzös macskabőrökkel a térdein a ház előcsarnokába ért, a kipúderozott szolgák hónaljukig húzott fehér de megfojtam sóbálványokká meredtek, s a kapus is sóbálvánnyá meredt a kerek ablakocska mögött, amint kezét éppen a tűzjelző abbahagytam a dohányzást emelte, és sóbálvánnyá meredt, és hallani lehetett, amint megrepedezett a frakkba öltözött borbély is, és a szép fehér szappanhab megüvegesedett az ezüstcsészéjében, és sóbálvánnyá merevedtek és kiejtették cilinderük alól a lopott ezüstkanalakat és a kikalligrafált aktákat a különböző országok nagykövetei, akik az aranyozott előszobákban álldogáltak, és a két küszöb alá elhelyezett rendőrfőnök is sóbálvánnyá meredt, és hallani lehetett pisztolyaik tompa kongását, és bizony csak füst kanyargott ki belőlük.

És akkor belépett a szobába, és a forróságban született madárnyi növények kókadtan leernyedtek a macskabőrök naftalin szagára, és a csillárok között tenorozó kanárik is csak sárga homokot szitáltak fel a torkukból. A legvörösebb bankár egy fogorvosi székben ült a terem közepén, s a szék oldalán srófok voltak, s föl és le lehetett a széket kormányozni.

mit ne hagyjak le a dohányzásról?

Amikor Zahariás belépett, a fogorvosi székben ülő legvörösebb bankár épp csavarintani akart az egyik srófon, hogy a padló alá süllyessze magát, de a srófok nyekkenve visszafelé forogtak, s a szék mozdulatlan maradt.

Zahariás illedelmesen levette a sapkáját, a remegő vörös hajú ember elé lépett, s így szólt: - Add ide aranyaidat, add ide a földeket, add ide a pékboltokat, add ide a partok kerítéseit, add ide a bányákat, a feltáratlanokat és a feltártakat, add ide a börtönök alagútjainak kulcsait, a mérnökeidet és orvosaidat, a tengereket és a sivatagokat, sárga téglahalmazaidat a városokban és egereknek való odúidat a abbahagytam a dohányzást.

Eljöttem, hogy kezembe vegyem a világ sorsát, a házakat visszabontsam téglákká, de megfojtam tengereken egy órára megállítsam a hajókat, a gyárakban a hajtószíjakat, a bankokban a telefonokat és írógépeket, az országutak drótjaiban a táviratokat, a nemzőkben a nemzés vágyát, és újonnan mi történik, ha lehagyja a dohányzást plusz el mindent, hogy minden újonnan kezdje sorsát, ember emberét, állat állatét, fű fűét, kő kőét.

A vörös hajú ember szemeiben ijedten lobogtak a zöld kanócok. Egy szélütött kínjával és egy agyalágyult röhögésével próbálkozott felegyenesedni.

abbahagytam a dohányzást, de megfojtam valódi leszokni a dohányzásról

Zahariás akkor odalépett a székhez, s a de megfojtam lelógó két villanydrótot szépen belekapcsolta a vezetékbe, s akkor egyszeribe röpködni és illatozni kezdtek a növények, s a kanárik kórusosan felzokogtak. A legvörösebb hajú ember, mint egy kiégett, fehér mészhasáb, lezuhant a padlóra. Zahariás abbahagytam a dohányzást meglátott a széken egy kis agyonlapított bádogszelencét, abban pedig egy szál papíron, egy aranyforint feküdt.

A forintot megköpdöste, elásta a mellébe, s a harsogó madárzengésben indult ki vígan a palotából.

Orvos válaszol: oldal

Kint abbahagytam a dohányzást végigszagolt a sok száznyolcvan centiméteres rendőrön, s a kilencedikben megérezte a tehénszagot. A rendőrök még alig tértek magukhoz, amikor ők már a házak fölött repültek újból, s a csillagok megkövéredett arccal lobogtak fölöttük. A hatalmas grundon már tengernyire dagadt a nép. Itt-ott kórusok zengtek föl, s bágyadtan visszaernyedtek a csöndbe.

A szorongásig tele térség fölött forrón gőzölgött az éjjel.

  • Tiszta hétfő, hogyan lehet leszokni a dohányzásról
  • Hogyan szoktál le a dohányzásról? - Index Fórum
  • A dohányzásról való leszokás lehetséges sportolni
  • A barátom leszokott a dohányzásról

Ekkor az ég keleti aljából ökölnyi fényesség úszott feléjük, és egyre emelkedett és egyre teltebben világított le a mélységbe. A tömeg lábujjra állt, de megfojtam emelkedtek ki belőle, s a megváltó jövetelét hirdették elcsuklón.

Asszonyok kifejtették a zsákokból még lélegző magzatjaikat, alkoholisták meggyújtották a leheletüket, és szép zöld erdőket énekeltek maguk fölé. S az ökölnyi fényesség de megfojtam közeledett, és kék volt, mint a kemencék tüze, és ragyogott, mint a megfagyott vér. S ereszkedett lefelé, és toronymagasban hirtelen megállott.

S akkor látták, Zahariás volt a méternyi tehénkén, s a macskabőrök naftalinja elterjengett az estében. S Zahariás így szólott hozzájuk: - Örvendjetek, ti tolvajok, tüdővészesek, gyilkosok és alkoholisták, mert meg akarlak váltani mindannyiotokat. S akinek eddig nem adatott meg asszonya emlőin örvendezni, mert gyárakban csurgatta el karjai erejét, ma új karokat és mindenfajta új emeltyűket és dinamókat vásárolhat magára, és akinek nem adatott meg tele lopni feneketlen zsebeit a legdrágább holmikkal, ma csengő aranyon kifüstölheti a belvárosok legfinomabb áruháztulajdonosait, s akinek nem adatott meg eloltani mellének és agyának szomját a csapszékekben, ma a sárgaréz vízvezeték-csövek és betapaszthatatlan de megfojtam alá feküdhet, amelyekből a legtisztább borok harmatoznak, s akinek nem adatott meg megtisztálkodni a meggyilkolt és felrobbantott uralkodók és hentesek emlékétől, ma megfürödhet az országutak porában, s bizony, újjá fog születni.

Posztoljon minket a közösségi oldalakon

Mert a megváltás első napja van ma, amikor a szegények maguk közé veszik a bemocskolhatatlan aranyat, s magukra vásárolják az élet minden jóját és bölcsességét. Menjetek hát ki, emberek, vegyétek magatok közé az élethez szükséges kenyeret és bort, és abbahagytam a dohányzást a teljesülő életről.

S akkor Zahariás valami hatalmas fényességet vett ki a tehénke szájából, ez pedig az aranyforint volt, amely megnövekedett a tehénke nyálában, és mint a frissen sült kenyeret, a tömeg fölé aprította. Az arany csurgott szakadatlanul, s megduplázódott a tenyereken. Zahariás pedig újból felemelkedett, s testének fogyó fénye néhány pillanat múlva kihunyt a déli égbolt alján. Már újból éjjeleket és nappalokat röpültek, s a harmadik éjjel egy fehérre meszelt város fölé értek. A házak alázatosan gubbaszkodtak, s a tornyok és a hegydombra épített felzászlózott palota derülten posztoltak az éjjelben.

A tehénke akkor így szólt urához: - Uram, én már sok városokat átrepültem, s átrepültem mélységes tengereket és abbahagytam a dohányzást sziklákat, de jaj, őrizkedj a sok tornyú városoktól, mert azokban aranytáblás papok posztolnak, de jaj, őrizkedj a felzászlózott palotáktól, mert azokban feneketlen szobák és mérges tőrök leselkednek az együgyűekre.

S Együgyű Zahariás akkor válaszolta: - Ó, testvérem, te kis együgyű állat, hétezer év előtt még én voltam az úr ezekben a lepedőfehér városokban, ó, voltam én kő patakok torkolatában, ó, voltam én gyilok lovagok mellében, kén voltam az inkvizítorok máglyáin, hegyek oldalán rohadó gyökér s üvöltő kiáltás szél torkában, víz voltam esők cseppjében, s voltam szállást adó barlang s szállást kereső vándor.

Az élet minden menedékét és de megfojtam magamban hordom: én vagyok az együgyűek legegyügyűbbje, akinek a kéjgyilkosok és szadisták ezer véres furfangja is csak egyszerű együgyűség. Akkor a kis tehénke még háromszor körülszaglászta a felzászlózott palotát, s a palota egyik elhagyatott kis udvarára leszállott. Ott menten létrává változott, s amikor pedig Zahariás felkúszott rajta, s egy kerek ablakocska mögött eltűnt, világító mécsessé változott, s ott röpködött Zahariás homloka előtt, s vezette őt az aranyozott csigalépcsőkön, s a jéghideg toronyszobákon, s a csapóajtókon és kis hidakon és koromsötét kamrákon.

S akkor egy ablaktalan szobába léptek, s az olyan volt, mint egy tintával teli edény, s csak egyetlen fényes pont úszott a közepén. Zahariás ismerte a járást, néhány lépést tett előre, s akkor látta, egy sárga, mozdulatlan figura ül bebalzsamozva bíborkendőkben és olcsó sárgaréz koronával a fején a szoba középen.

Posztoljon minket a közösségi oldalakon

S amint jól megnézte, a lábaiba számlálatlan drótok voltak belefűzve a padló alól, s hallani lehetett, valami mély és ezer hangú mormogás, üvöltözés, röhej és templomkórus zokog fel a padló alól. S Zahariás akkor még közelebb ment a mozdulatlan figurához, s megérintette az egyik kezét, amelyben egy élesre fent kardot tartott, s megérintette a másik kezét is, amelyben egy egyszerű kereszt sápadozott.

hogyan lehet leszokni a dohányzásról betegség alatt ha abbahagyom az ivást és a dohányzást

S akkor a melléből kihúzott egy berozsdásodott szálfakampót, s beleakasztotta a figura mellébe, és fölhasította. S de megfojtam, ekkor hízott egerek és kócfolyók csurogtak ki abból, és a gyomrából megemésztetlen bádogtányérok és serlegek.

DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁS könnyen?! - Teljes #könyvösszefoglaló

De vér egyetlen csepp abbahagytam a dohányzást hullott a kezére. Akkor elhasította alatta a nyöszörgő drótokat, és abbahagytam a dohányzást, amint a kolostorok és a Vatikán befalazott termei és az apácák csapóajtós böjtpincéi keservesen felzokognak, s még sok-sok tompa üvöltés és morgás bugyborékolt fel a padló alól, s aztán végtelen csönd lett. S akkor karjára vette a kifolyt belű figurát, s előtte röpült a tehénke világító mécsesként, s amerre mentek a folyónyi lépcsőkön s az üvegfolyosókon s az ezüstfalú termeken a szolgák és miniszterek dermedten és tágra nyílt szemekkel üldögéltek a falak aljában, s mellükre ejtették lehervadt fejüket.

Már megint harmadik napja repültek, s estefelé visszatértek a gőzölgő város fölé. A térségeken már kint dohányzó homeopátia a népek ünneplő ruháikban, teli arcokkal és megtisztított cipőkben. Némelyiknek a nagy sietségben még kilógtak az érett szőlőfürtök a abbahagytam a dohányzást, mások csak az emésztés csutkáival álldogáltak a hátuljukban.

Abbahagytam a dohányzást, tiszta, megfésülködött tömeg volt, s az utcákon hatalmas táblákon új tízparancsolatok virítottak, s a népek kérettek, nem tolongani, baloldalt haladni, és köpeteiket a falak mellett ácsorgó higiénikus vedrekbe elhelyezni. A brillantin és a testek szaga formákba állt, s a lehelet fölött vitorlázott.

Némelyek fölálltak, és beszédet intéztek az egymástól tisztes távolságnyira várakozó tömeghez, és eközben figyelmeztették őket a többtermelés szükségszerűségére és a történelmi materializmusra. S akkor felzendültek a gyárak kéményei, a házak lapos tetőin elhelyezett teraszokról, a világító tornyokból, a technika bőgette és ragyogtatta vívmányait.

Némely festők még sietve vitték vázlataikat a tűzfalak alá, s eközben oly szerencsétlenül fordították meg a hónuk alatt elhelyezett absztrakt kompozíciót, hogy menten klasszikus naturalizmussá változott.

A költők, akik a monumentalitásra és a szabad de megfojtam hitére esküdöztek, a komor gyárkémények alól - Isten tölcséreiből - bömbölték himnuszaikat.

NINCSEN ÖRDÖG

Lakatosok és írók szakszervezete fölvonult a könyöknyi utcákban, és közös szimbólumként aranykulcsokat és az igazsághoz vezető detektívlámpásokat vittek de megfojtam előtt. S jöttek a gyerekek is, kiket anyáik csak tegnapelőtt fejtettek ki a zsákokból, és szemeikben a megállított élet de megfojtam szomorkodtak.

S amint énekelték a nagyok énekét, a hangok ólomárbocai visszaroskadtak a torkukba, s amint csicseregtek és egyszerre felzendültek, mint a karmestertelen kanárirajok az őserdőkben, hosszú, sovány némberek és szakállas férfiak, mint a fekete zászlók föléjük hajoltak, és kioltották szájukon a lámpásokat.

A hideg, higiénikus városokban, a hatalmas és egyenletes gyárak közt, a szabályosra metszett utcákon és a feltisztított tereken hömpölygött, kíváncsiskodott a nép.

Ekkor Zahariás a város elé ért a méternyi tehénen, s ím, valami keserű füsttel telt meg a torka, s lehervadtak benne a szavak szegfűi.

Lásd még