Amikor a korrupció emberéletekbe kerül

Az elmúlt évitzedek egyik legsúlyosabb nagyvárosi katasztrófáját dolgozza fel a Colectív című dokumentumfilm, amely a Verzió dokumentumfesztivál nyitófilmje: a film a 2015. október 30-i bukaresti tűzeset utóéletét mutatja be.

A Colectív nevű szórakozóhelyen kiütött tűzben, a helyszínen 26-an haltak meg. 38 további áldozat a kórházban halt meg, ás az ő tragédiájuk volrt az, ami igazán megrázta a román társadalmat. Európa egyik fővárosának kórházaiban lelték halálukat olyan égési sérülésekkel, amelyekkel esélyük lehetett volna a túlélésre, ha meg megfelelő ellátást kapnak.

Egy fiatal lányt a film egyik jelentében azzal sirat az apja, hogy lánya testének mindössze 10-15 százalékán égett meg, és így sem tudták megmenteni. Érthetetlen. A dokumentumfilm azonban áppen azt igazolja, hogy egyáltalán nem volt „érthetetlen tragédia”, ami történt: a román államot a velejéig átható korrupció vezetett 38 fiatal halálhoz. A teljesen lerohadt, működésképtelen bukaresti egészségégügyi rendszer.

A több mint másfél órás doku nemcsak a tragédiának állít emléket,  hanem azt is bemutatja, hogyan váltak a megdöbbentő halálesetek Románia egyik legsúlyosabb korrupciós botrányának kiindulóponjává, és mi kellett ahhoz, hogy az ügy végül megrendítse az egész rendszert, miért vonultak százezrek utcára, hogy végül megbuktassák a szociáldemokrata kormány.

Egy tényfeltáró újságírókból álló kis  szerkesztőség kellett ahhoz, hogy az ügy részleteire fény derüljön, a közpénzekből kitömött állami médiából hiába vártak volna válaszokat az emberek. Ott sosem esett volna szó arról, hogy például a bukaresti kórházkba szállított fertőtlenítőszerek olyannyira fel vannak higítva, hogy teljesen alkalmatlanok a fertőzések megakadályozására: a kórházban elhunytak nagy részével kórházi fertőzések végeztek.

A filmet az Emmy-díja román rendező, Alexander Nanau készítette és az HBO finanszírozta.

Nanau akkor veszi fel az események fonalát, amikor már nagyban zajlanak a tömegtüntetések a tűzeset miatt. Ekkor már kiderül, a szórakozóhely illegálisan működött, de a hatóságok tudtával, vészkijárattal sem rendelkezett, és nem volt arra felkészítve, hogy pirotechnikai eszközöket használjanak benne. (A tűz azért terjedt rendkívül gyorsan, mert a hangszigetelő anyag lángra kapott a plafonon. A fellépő zenekar tagjai is áldozatul estek a tragédiának, csak egyikük élte túl.

Egy sportlap, a Gazeta Sporturilor szerkesztőségében játszódik a film nagy része. Ez az egyik legismertebb romániai tényfeltáró újságíró, Cătălin Tolontan munkahelye: ő és a csapata kezdik el kinyomozni, mi vezetett a kórházi tragédiákhoz: eljutnak a Hexi Pharma nevű, a kormánnyal kifejezetten jó kapcsolatokat ápoló cég fertőtlenítőszereihez, amelyekről kiderül, hogy nem fertőtlenítettek. (A nagy felületű égési sérüléseknél kifejezetten nagy a fertőzésveszély, nagyon kell vigyázni arra, mivel, kivel és hogyan érintkezik a sérült.)

Catalin Tolontan újságíró.Fotó: Colectív/Fb

Ezt eleinte nem ismeri el sem a cég, sem a kormány. Ehelyett – ahogy Magyarországon is történni szokott – az újságírót és úgy általában a médiát támadták azzal, hogy pánikot kelt, és becsmérli a román egészségügyet. A napról napra bekövetkező halálesetek ellenére azt harsogta a kormány minden propagandacsatornája, hogy németországi színvonalon gyógyítanak a bukaresti kórházakban.

Ahogy azonban Tolontanék egyre több bizonyítékot mutattak be, összedől a kártyavár: a kormány lemond, a Hexi Pharma tulajdonosa öngyilkos lesz, Tolontanék pedig egyre több kórházigazgatóról bizonyítják be, hogy ellopták azt a temérdek mennyiségű pénzt, ami az EU-tól a romániai kórházak fejlesztésére érkezett.

Tedy Ursuleanu a tragédia egyik túlélője, aki személyes jelenlétével is sokat tett azért, hogy következményei legyenek a tragédiának.Fotó: Colectív/Fb

A legyőzhetetlen rendszer

A film itt kezd igazán izgalmassá válni, hiszen a negyedik Ponta-kormány november 4-én, azaz öt nappal a tragidia után lemond, a következő parlamenti választásig pedig szakértői kormány veszi át a hatalmat, félig-meddig kívülről érkezett miniszterekkel. 

A kamerának innentől lehetősége van bepillantást engedni az újdonsült egészségügyi miniszter lépései mögé. Megmutatni, milyen volt az a történelmi év, amíg a kormányzati ügyeket nem a korrupt rendszer próbálta intézni: az autokratizálódó, oligarcizálódó kelet-európai viszonyok között egészen meghökkentő látni, hogyan kommunikál egy ilyen kormánytag,  hogy beszél az áldozatokkal és a hozzátartozókkal, illetve az újságírókkal.

Amire kibogozódnának a szálak, a film története, mint valami igazán jó dráma, újra tragikus fordulatot vesz: kiderül, hogy a 64 embert halálát okozó korrupt rendszer sokal hatalmasabb mindennél, mint amit gondltak. Hiába próbálkozik Vlad Voiculescu, az új miniszter a kórházak rendbetételével, még a Hexi Pharma termékeit sem sikerül kivezetnie a bukaresti kórházakból, a rendszer összezár előtte is. Sőt, a szocdemek kezén marad médiabirodalom össztüzet zúdít a Voiculescura, amiért megpróbálja leállítani a komplikált műtéteket a helyzet rendezéséig.

Alexander Nanau filmje nem esztétizál, nem kommentál, tárgyilagosan követi végig az eseményeket egészen addig a pontig, amíg a kör bezárul: a következő parlamenti választásokat ugyanis – az itthon is jól ismert nacionalista lózungokkal – az a szociáldmokrata párt nyerte meg, amelynek kormánya a tűzeset miatt lemondani kényszerült: sikeresen működik a populista propaganda.

Alexander Nanau, a film rendezője a Velencei biennálén.Fotó: Colectív/Fb

Azóta eltelt már pár év, a Colectív-tragédia lezárása pedig még mindig várat magára, az ügy politikai szereplői ma is képviselők,  a belügyminisztérium érintettjei szintén a helyükön vannak.

Azóta a román társadalom újabb és újabb hasonló tragédiával kénytelen szembesülni, lásd a fatális rendőrségi hiba után meggyilkolt stoppos lány történetét. Egyelőre úgy tűnik, a most megmozdult társadalmi erők sem képesek arra, hogy ezt a rendszert megváltoztassák.

A Colectiv a Verzió filmfesztivál „4. hatalmi ág” nevű, médiával foglalkozó szekciójában látható. 

Ebbne szekcióban szerepel a többi között a Novaja c. film is, amely Oroszország talán legtekintélyesebb független lapjáról, a Novaja Gazetáról szól. Ezt a filmet is ajánljuk. A szerkesztőség munkatársai közül 1993 óta hat újságírót gyilkolták meg. A film egy éven át követi a lap életét.

A 444 a fesztivál médiapartnere.

Kapcsolódó

12 óra / lapszemle / a legfrissebb hírek cikkek a nagyvilágból

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük