Leállíthatom a dohányzást, és elmész, W. A. Harbinson. A Csészealj Projekt. Első rész: A kezdet

leállíthatom a dohányzást, és elmész

Al Zuckermannak Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a maghasadás elvén alapuló bármiféle bomba előállításának egyetlen igazán bonyolult fázisa a megfelelő hasadóanyag-készletek megszerzése; magának a bombának a megszerkesztése ehhez képest viszonylag egyszerű feladat Hosszú évekkel azelőtt, hogy mindez és elmész, még fiatal korukban találkoztak; de ez a találkozás messze előrevetette árnyékát az elkövetkező évtizedekre. Hogy pontosak legyünk, novemberének első vasárnapja volt, amikor mindegyik szereplő találkozott az összes többivel — vagyis valójában néhány pillanatra valamennyien ugyanabban a szobában tartózkodtak.

Akadt közöttük olyan, aki azonnal elfelejtette az ott látott arcokat és a formális bemutatkozás közben eldünnyögött neveket. Volt olyan is, akinek az az egész nap mindenestül kihullott az emlékezetéből, majd amikor huszonegy évvel később mindez oly fontossá vált, úgy kellett tennie, mintha mindenre emlékezne, és az elsárgult és elmész nézegetve fontoskodó arccal kellett elmormolnia: — Ó, igen, hát persze!

Ez a hajdani találkozás csak véletlen volt, de nem afféle megdöbbentő véletlen. Ezek a jórészt fiatal és tehetséges emberek arra születtek, hogy hatalmuk legyen, döntéseket hozzanak és változásokat vigyenek véghez; mindegyikük a maga sajátos módján, a saját hazájában. Az efféle embe- rek ifjúkorukban gyakran találkoznak olyan helyeken, mint az oxfordi egyetem.

Azonkívül, amikor mindez megtörtént, azokat is beszippantották az események, akiknek kezdetben semmi közük nem volt az egészhez, méghozzá egyszerűen azért, mert találkoztak a többiekkel Oxfordban. Ám leállíthatom a dohányzást nem lehetett tudni, hogy ez történelmi találkozás volt — csak egy sherryparti a sok közül, egy olyan helyen, ahol túl sok a sherryparti és az egyetemisták bizonyára azt is és elmész, hogy elég kevés a sherry.

Eseménytelen esemény volt. Illetve csaknem eseménytelen. Al Cortone kopogott, és a hallban álldogálva arra várt. Gyanúja, hogy barátja meghalt, az elmúlt három év során meggyőződéssé vált. Először arról értesült, hogy Nat És elmész fogságba esett. A háború vége felé történetek kezdtek keringeni arról, hogy mit műveltek a zsidókkal a náci koncentrációs táborokban.

Az akut aranyér étrendje kizárja a zsíros húsokat sertés, liba, kacsa és zsíros halat. A menü a füstölt húsokat, a forró fűszereket és a fűszereket is korlátozza, amelyek irritáló hatással vannak a gasztrointesztinális nyálkahártyára.

És végül fény derült a szörnyű igazságra. Az ajtó dohányzó irodalom oldalán megcsikordult egy szék a padlón és egy szellem nesztelen léptekkel vágott át a szobán. Cortone hirtelen ideges lett. Mi lesz, ha Dickstein rokkant vagy nyomorék?

leállíthatom a dohányzást, és elmész

És ha meghibbant? Cortone soha nem értett hozzá, hogyan kell bánni a nyomorékokkal és az őrültekkel. Dickstein meg ő ban néhány napra nagyon közel kerültek egymáshoz; de vajon most milyen lehet Dickstein? Kinyílt az ajtó és Cortone megszólalt: — Hello, Nat.

Uploaded by

Dickstein rámeredt, aztán széles mosolyra derült az arca, és egy rá jellemző mulatságos, külvárosi kifejezéssel válaszolt: — Hinnye, a teremburáját! Cortone is megkönnyebbülten mosolygott rá.

azóta abbahagytam a dohányzást gyermekek a dohányzás ellen

Kezet ráztak, és egymás hátát lapogatva, csak úgy a móka kedvéért megeresztettek egy-két jellegzetes, katonáéknál rájuk ragadt kiszólást, aztán bementek a lakásba. Dickstein otthona egyetlen magas mennyezetű szobából állt egy régi házban, a város egyik lerobbant részében.

Egy katonásan bevetett ágy volt benne, egy behemót, régi sötétbarna faszekrény a hozzávaló komóddal, meg a kis ablak előtt egy könyvekkel megrakott asztal.

Cortone kopárnak találta a szobát. Ha neki kellene leállíthatom a dohányzást élnie, ő telerakná személyes tárgyakkal: családi fényképekkel, a Niagarától és Miami Beachről hozott emlékekkel, és a középiskolai futballcsapatban nyert trófeát is kitenné, hogy a sajátjának érezze a lakást.

Mindkét karfa furcsa szögben oldalra dőlt, egy rugó kandikált ki a virágmintás és elmész, és az egyik lábat Platón: Theaitétosz című műve helyettesítette. Mindketten nevettek: ez szakállas vicc volt. Dickstein odahúzott az asztal mellől egy széket és lovaglóülésben rátelepedett.

Egy pillanatig szemrevételezte és elmész, aztán megjegyezte: — El fogsz hízni, öregem. Cortone megtapogatta kis pocakját. Ékszert, porcelánt, régiségeket A németek éheznek.

Blogarchívum

És ami a legjobb az egészben, a lányok bármire hajlandók egy tábla csokoládéért. Cortone zavartan témát váltott. Eleinte olyan boldog volt, hogy Dickstein ép és egészséges, sőt a mosolya is a régi, hogy nem is nézte meg alaposabban.

Most azonban rájött: barátja nem egyszerűen sovány, ennél sokkal súlyosabb a helyzet, hiszen leállíthatom a dohányzást olyan, mint egy csontváz. A halottsápadt bőr meg a műanyag keretes szemüveg mögött csillogó hatalmas barna szempár csak fokozta ezt és elmész hatást. A zoknija meg a nadrágja hajtókája között kilátszó halvány lábszára olyan volt, mint a gyufaszál.

Négy évvel ezelőtt Dickstein barna volt, inas és olyan kemény, akár a brit hadsereg kincstári bakancsainak bőrtalpa. Amikor Cortone angol pajtásáról mesélt, amit gyakran megtett, mindig azt mondta róla: — A legvagányabb, legmegátalkodottabb, legkeményebb katona, akit ebben a nyavalyás életben láttam, és higgyétek el, nem lódítok.

Valóban nem — felelte Dickstein.

Ken Follett. Könyörtelenül. L. P. C. könyvek

De azért csak pajzsmirigy és a dohányzás valahogy. Dickstein mosolygott, — Mégis kibírtam. Mire magamhoz tértem, már egy német tehervagonban voltam. Cortone Dickstein lábára pillantott. És elmész hadifogolyvonaton egy orvostanhallgató is utazott abban a vagonban; ő tette helyre a csontot.

Cortone bólintott. Dickstein nem nézett rá. Kérsz egy csésze teát? Whiskyre nem telik. Az élet mostanában már nem látszik olyan rövidnek, mint azelőtt. Dickstein szeme ismét Cortonéra villant. Újra másfelé nézett. Semmi mást nem tudott kinyögni.

cigarettatabletták ára e cigivel leszokni

Dickstein arcára furcsa kifejezés költözött, amit Cortone azelőtt soha nem látott rajta, olyasmi — egy pillanat múlva rájött —, ami nagyon hasonlított a félelemre. Hiszen már elmúlt, nem? Dickstein mosolygott. És most mit keresel Angliában? És hogyan találtál meg?

Miért bolond a shisha

Elmentem a hadügyminisztériumba A hadügyminisztériumba ugyanis azért ment el, hogy megtudja, hogyan és mikor halt meg Dickstein. Abban a házban, a mindent vastagon belepő poron kívül, egy öregembert találtam.

leállíthatom a dohányzást, és elmész

No miután megittam tizenkilenc csésze gyönge teát és végighallgattam az élettörténetét, átküldött a sarokra, egy másik házba, ahol ráakadtam az anyádra, még egy csomó gyönge teát ittam és végighallgattam az ő élettörténetét is. Mire megkaptam és elmész címedet, már túl késő volt ahhoz, hogy elcsípjem az utolsó oxfordi vonatot, úgyhogy reggelig vártam, és most itt vagyok.

És elmész néhány órát maradhatok — holnap indul a hajóm. Az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy zseniális üzletember vagyok. Soha nem meséltél róla. Az isten szerelmére, mit keresel az oxfordi egyetemen? Mit tanulsz? Nem meséltem? A nagyapám igazi tudós volt. A Mile End Roadon lakott egy büdös kis szobában, egy sütöde leállíthatom a dohányzást. Ameddig csak vissza tudok emlékezni, minden szombaton és vasárnap oda jártam. Soha nem panaszkodtam — szeretem a hébert.

Egyébként is, mi mást és elmész Cortone vállat vont. Minek egyáltalán tanulni? Cortone a fejét csóválta. Aztán sok lány van-e errefelé? Amellett rengeteg a dolgom. Cortone úgy látta, mintha Dickstein elpirult volna. Hiszen szerelmes vagy, te bolond.

Látom én. No és kibe? Az egyik professzor felesége.

Egzotikus, intelligens; a leggyönyörűbb nő, akit életemben láttam. Cortone kétkedve nézett rá. Engem is meghívtak.

Súlyos esetekben eszméletvesztés léphet fel.

Éppen indulni akartam, amikor megérkeztél. Ragyogó, hideg délelőtt volt. A város régi, krémszínű kőépületei sápadt napfényben fürödtek. A két férfi meghitt csöndben, zsebre dugott kézzel, felhúzott vállal ballagott az utcákon süvítő csípős, novemberi szélben. A fenébe! Nagyon kevés ember járt odakint, de egy mérföldnyi séta után Dickstein rámutatott a túloldalon egy magas férfira, aki a nyaka köré tekerte címeres kollégiumi sálját.

Lásd még